Skip to content

A romantikus balatoni srác

A következő történet nem sokkal a rendszerváltás után egy Balaton parti nyári táborban történt.
Édesapám munkája révén, s saját érdeklődési körömnek megfelelően évről-évre részt vettem szociálisan és/ vagy testi-szellemi fogyatékos gyerekek táboroztatásában. Korábban csak gyerekcsoportokat vezettem, de abban az évben, mivel nemsokára betöltöm a tizennyolcat, már ifjúsági csoportot is rám bíztak. Mivel ezekkel az emberekkel méteresebb odafigyeléssel kell bánni, s gyakran sokkal érzékenyebbek az átlagnál, főleg kamasz- és fiatal felnőtt korukban a tábor előtt komoly felkészítő tanfolyamon kellett részt vennem. Sok szabályt és módszert tanultam, amiknek azóta is, a mindennapi életemben nagy hasznát veszem, független attól, hogy akkori terveimmel ellentétben nem szociális munkásként dolgozom.

Rövidre fogva, volt egy szabály, amelynek az volt a lényege, hogy „házi nyúlra nem lövünk” alapon, a fiúk mindenféle, barátinál intenzívebb közeledését el kell hárítani. Leginkább azért, hogy ők ne sérüljenek lelkileg, mert hajlamosak egy kedves lány kedves és figyelmes viselkedését félreérteni.
No ja –gondoltam- de nem jönnék össze egy fogyival! Ez undokul hangzik, de ismerjük el, igaz. Egy dolog ilyen emberekkel együtt lenni, s nem rossz dolog, mert nagyon sokat lehet tőlük tanulni! De más dolog társként velük élni…
A tábor olyan volt, mint a legtöbb nyári tábor, Zánkán, Szelidi Sós-tón, vagy a cserkésztáborok. Délelőtt általában valami közös program, sport, kézműves foglalkozás, ilyesmi, délután strand, este társas est, mozi stb.

S hát múltak a napok, élveztem nagyon a nyarat. Habár volt rajtam némi felelősség, a felnőttekkel ellentétben inkább éreztem nyaralásnak, mint munkának azt a két hetet. Szép lassan megismertem a közel száz embert, beszélgettem, játszottam, mókáztam velük, ping-pongoztunk, röplabdáztunk… Habár nem tartozom a címlap-lányok közé, akkoriban ráadásul még volt néhány fölös kilóm is, szerettek a fiatalok velem lenni. S ez nagyon jól esett. Néha tényleg el kellett hárítani néhány fiú közeledését, de mindig sikerült, kedvesen, viccesen, finoman elütni a dolgot.

Volt ott azonban két idősebb srác is, olyan 20 körül. Fura volt, hogy idősebbek nálam pár évvel, s mégis felnőttebbnek számítok náluk. Nem nagyon foglalkoztam velük, mert nem az én csoportomban voltak, meg nem is a mi faház-körzetünkhöz tartoztak, ráadásul ők teljesen egészségesek voltak, csak szociálisan volt elég zűrös a helyzetük. Nem tudom már, pontosan mi. Amire emlékszem, hogy rengeteget dohányoztak.
A homo nyári estéket kihasználva, miután mindenkit elcsendesítettünk, a következő nap megbeszélése tűz mellett, sörrel-borral az üdülő partján zajlott. Kamaszos vadócságomból fakadóan jött az ötletem, hogy éjszaka aludjunk kint a mólón. Eleinte nem sokaknak tetszett, de egyik este se maradtam egyedül. Hol ez, hol az, de valaki mindig kint aludt velem tűzoltás után.

S reggel a napfelkelte! Meg a hattyúk a tavon! Tiszta romantika. Amúgy a napfelkelte sokkal szebb a naplementénél, csak hát sokkal kevesebben nézik.
Fantasztikus napokat éltem át, életem egyik legszebb nyara volt. Lassan közeledett a tábor vége, még két nap, aztán megyünk haza. De kár.
Az utolsó estéken már a takarodási rend se volt olyan szigorú, a „gyerekek” is lenn maradhattak a tűznél.
Valahogy amellé a srác mellé kerültem, Lacinak hívták. Folyamatosan bókolgatott, én meg élveztem, de finoman hárítottam közeledését. Egy idő után már nem érdekelt a játék, ami a tűz körül folyt, el kezdett érdekelni a srác. Nem is olyan bugyuta, mint ahogy látszik. Sőt, egész jó fej. Jó, kicsit nyers, de látszik rajta, hogy produkálna ő többet, csak hát a környezet. Szóval elmentünk sétálni egyet, s igen jót beszélgettünk. Aztán szóba került a barát-barátnő téma is, próbáltam hárítani, de nem tudtam, tényleg hárítani akarom-e. Mindenesetre mikor megpróbált megcsókolni, elhúzódtam, s visszamentünk a tűzhöz. Ez az est hűvösebb volt az előzőeknél.

Éjfél körül már nem nagyon volt ott senki, s kezdtem elbizonytalanodni – ma először nem alszik kint velem senki? Lehet, hogy nekem is be kéne menni? Erre Laci mondta, hogy ő kint marad. Így hát kivittük a matracokat a stégre, kispárnát, pokrócokat, melegítő felsőt. Mielőtt bevackoltam volna magam, levettem a pólóm alól a melltartóm, mert abban nem túl kényelmes aludni. Laci végig nézte, azt mondta, nagyon erotikus, ahogy mint a kígyó, tekeregve húztam le magamról, anélkül, hogy akár a hasam is kilátszana.
Késő volt már, de nem voltunk álmosak. Beszélgettünk, s rengeteget kacagtam. Egész jó humora volt.

Jóócskán hajnalban felnyögtem, hogy nagyon fáj a hasam, s biztosan rekeszizom gyulladásom lesz, ha most már nem alszunk. Ha fáj, hát meg kell gyógyítani. S bedugta kezét a takaró alá, s finom masszírozó mozdulatokkal cirógatni kezdte a hasam.
– Így jó?
– Ühüm.
Mást nem tudtam mondani, mert felém hajolt, s szájon csókolt. Vad szenvedéllyel, nyers, elemi erővel dugta nyelvét a számba, de a meglepetés ereje hatott, nem tiltakoztam. Visszacsókoltam. Hosszú percekig nem hagytuk abba. Igazából imponáló volt a hevessége. Miközben nyelveink kellőképpen tornáztak, keze se maradt tétlen. A pólóm alá csúszott, masszírozta a mellem, majd dörzsölgette a keményedő mellbimbóm. Egy mély sóhaj szakadt fel belőlem. Valahol mélye tudtam, hogy pont ez az a helyzet, amire nemet kell mondani, de nem akartam.

Feje lejjebb indult, mostmár szájjal kényeztette a melleim, kezével pedig a lábaimat, s annak közét térképezte fel. Ahhoz képest, hogy mennyire nyersnek és erőszakosnak gondoltam, hihetetlen gyengédséggel és finomsággal kényeztetett. Nem kellett sokat ingerelnie, hamarosan szinte maguktól csusszantak ujjai lucskos hüvelyembe, én meg egyre szaporábban lélegeztem. Aztán elkezdett nyalni. Azóta se éreztem olyat sokszor. Úgy mozgatta nyelvét, harapdálta, szívta, nyalta a húsom, hogy beleremegtem, megfeszültem, s nem éreztem a külvilágot. Aztán letolta nadrágját, arcom előtt ágaskodott dagadó férfiassága. Tudtam, mit kéne tennem, de megijedtem.
– Én még nem csináltam.
– Ne aggódj. Segítek.

Szóval bekaptam a falloszát, a bőrt hátratoltam, s mozgattam előre-hátra a fejem, aztán megfogtam mind a két kezemmel, az egyikkel a heréit simogattam, a másikkal tartottam, hogy a makkot tudjam nyaldosni. Aztán felhajtottam, s a heréktől kezdve végig nyaltam hosszan, egész a makkig, erre nyögött egy nagyot, s újra bekaptam, amennyire bírtam. Most fejem irányításával gyorsított a tempón. Éreztem, hogy még inkább duzzad.
– Mindjárt elmegyek. Hadd rakjam beléd!
– Ne, kérlek ne. Még szűz vagyok.
Így hát rám élvezet. Az arcomra, a melleimre, az egész testemre.
Utána pedig magához húzott, s kezdeti vadságával újra megcsókolt. Nem baj, mondta, fantasztikus voltál így is, habár nem gondoltam volna, hogy egy ilyen lány 18 évesen még szűz.
Egymást átölelve szenderedtünk a hajnalba. Nem aludtunk sokat, mert nem sokára már világosodott. Arra ébredtem, hogy ismét izgat, kezével, nyelvével, ahol ér.
– Hé, te, már világos van, bárki megláthat.
– Ugyan, ki jön ilyen korán a partra!
Hasonló élvezetes perceket okoztunk egymásnak, mint néhány órával korábban, azzal az apró kivétellel, hogy most, miközben én vettem kezelésbe, ő folyamatosan ujjazott tovább, s ez nagyon jó érzés volt.
Fantasztikusan indult az utolsó tábori nap, de még messze nem volt vége.



error: ...