Második hete volt úton. Az első napokban még haza telefonált, megnyugtatni a szüleit, hogy jól van és megy tovább. Még gyermekként határozta el, hogy körbe utazza az országot autóstoppal. Most 18 évesen, letudva az érettségit úgy döntött megvalósítja ezt az álmát.
Ha csak tehette nomád körülmények között aludt, hogy minél kevesebb pénzből sikerüljön az út és néhány naponként keresett valamilyen olcsó szállást amikor már a saját szagát is érezte. A szállásokon tisztálkodott, kimosta az alsóneműit és jót aludt. Most is azt tervezte egy őskori teherautó fülkéjében zötyögve, hogy amint beér a városba keres egy diákszállót vagy turista szállást.
Az emeleten a 203-asban, az egy tízágyas, kell lennie egy szabad ágynak – motyogta a matuzsálemi korú portás, miután számolatlanul a fiókba söpörte a szállásdíjat. Egy középiskolás diákcsoport vette ki az egész házat, de egy helynek még kell lennie, keresse csak meg – nyekeregte a fiú után a lépcső aljáról felfelé pislogva. Fiatalok kisebb csoportja trappolt lefelé a lépcsőn hangosan vihogva, hogy a pedák elmentek kocsmázni a buszsofőrrel és, hogy hajnalig tán vissza sem jönnek.
A fiú megtalálva a 203-as ajtót, benyitott és visszahőkölt. A szobában lányok egy csoportja kombiné / bugyitól a teljes felöltözöttségig mindenféle állapotban, ruhadarabok szétszórva, nyitott táskák-hátizsákok. A fiú becsukta az ajtót, leballagott az öreghez.
– Bocsánat, melyik szobát mondta?
A öregúr üveges szemmel nézett néhány pillanatig, majd értelem költözött a tekintetébe, a könyve fölé hajolt – 203-as – bizonygatta – Ne hagyja magát, ott még lennie kell egy helynek.
Fölfelé menet eszébe jutott mi lesz, ha most sikítozni kezdenek, mielőtt megmagyarázna a helyzetet. Szerencsésnek találta, hogy mindjárt az ajtó mellett fésülködött egy teljesen felöltözött lány. Zavarát nehezen leplezve dadogta el, hogy a portás ide küldte és most nem tudja hol fog aludni. Mire ezt sikerült kinyögnie eszmélt, hogy nem sikít senki sőt leginkább a kutya se törődik vele. A lány harsányan felordított:
– Hé, mindenki! A portás ideküldött valakit, hogy van még itt egy szabad ágy melyik az?
A fiú majd elsüllyedt, mert egy pillanatra mindenki rábámult, aztán középről megszólalt egy hang:
– Ott hátul, amelyiken a motyók vannak. Mindenki visszatért a félbehagyott tevékenységéhez és nem tulajdonítottak több figyelmet sem az ügynek sem a srácnak. A fésülködő még odabökte:
– Majd lerámolnak róla, ha kijöttek a fürdőből. A fiú lángoló fülekkel szemlesütve botorkált a távoli sarokba és döbbenten tapasztalta, hogy az útjába kerülő mintás meg fehér bugyisok úgy állnak félre, hogy tovább mehessen, hogy még a fecsegést sem hagyják abba. Hátizsákját ölébe fogva leült az ágy szabadon maradt sarkára, s lopva nézelődni kezdett. Felmérte, hogy a bejárati ajtótól legtávolabbi sarokban egy félig nyitott üveges ajtó rövid folyosót takar, ahol két budi, a folyosó végén a hangokból ítélve tusoló található. A klotyó már nagyon aktuális lett volna, de nem mert mozdulni.
Az üvegajtó mögül kilépett egy lány dereka köré tekert törölközővel, két kezében sampon, szappan, fogkefe meg egyéb csiribiri. A fiú tátva maradt szájjal bámulta a gyönyörű feszes kebleket és azon kezdett gondolkodni, hova meneküljön ebből a számára ismeretlen szituációból. A lélegzete is elakadt amikor a lány hozzá lépett.
– Te fogsz itt aludni? – kérdezte kedvesen.
A fiú csak bólintani tudott.
– Megfognád? Elviszem akkor a motyómat.
Az automatikusan kinyújtott kezekbe ömlesztette a pipere holmijait és az egyik táska zippzárját kezdte cibálni.
– Te merre jársz? – kérdezte, közben egy előkotort neylon zacskóból parányi tangát vett elő.
A fiú megbabonázva csak bámult. A lány észre sem véve a srác zavarát, fecsegett tovább:
– Mi negyedikesek leszünk és utoljára osztálykirándulunk.
– Te egyedül jársz világgá?
Közben lekanyarította magáról a törölközőt és a tangát igazítgatva lassan belebújt. A fiúban az ágyék háromszögét, a popsi kerek formáját látva tudatosult, hogy egy anyaszült pucér szép lányt lát. A fülében zakatolt a vér, kapkodta a levegőt. A lány választ sem várva, fogta a motyóját, törölközőjét és tangában áthuzakodott két ággyal odébb. A fiú döbbenete, ámélkodása és lassan lelkesedése határtalanná vált. Miután a látvány, a helyzet, számára totálisan idegen volt, szeme szomjasan itta a fecsegve tollászkodókon az ismeretlent, a mozdulataikat, a formáikat egyáltalán a létüket.
– Ideadnád a zsákomat? – Riadtan fordult a hang irányába és kis híján felsikított…
Vele szemben egy kb. nyolcvanöt kilós démon állt, hatalmas keblekkel, víztől csöpögő hajjal, egy nyakláncba öltözötten.
– Benne felejtettem a fogkefémet. – magyarázkodott. Miután a srác lassan mozdult, áthajolt az ágyon, rubensi idomaival pár centire tőle. A fiút az ájulás környékezte. Életében nem volt még ilyen zavarban. A debella előszedte keféjét és vissza döngött a tusolóba, vizes tócsákat hagyva a padlón. Nem volt hozzászokva a meztelenséghez, szokatlan volt a közömbösség ahogy kezelték, korábban ezt el sem tudta képzelni. Félve szorította egyre feszülő ágyékához a zsákját és némán ült. Azon tűnődött, hogy megy-e még valaki fürödni, vagy settenkedhet most már ő is.
Kis idő múlva, elszánta magát és belopakodott a budira. Többszöri próbálkozás után, a járkálóktól meg-megrémülve sikerült elvégeznie a dolgát. Visszatérve zsákjához megnyugodva látta, hogy a csivitelő csapat az egyik ágy körül ülve előző napi élményeiket elevenítik fel, és vele nem foglalkozik senki. Gondosan előszedegette minden szükséges holmiját, nehogy neki is ki kelljen jönnie a tusolóból. Zavartan, teljesen felöltözve óvakodott be a fürdőbe. Kínosan feszengve vette tudomásul, hogy az ajtót nem lehet bezárni. Levetkőzött, szennyesét zacskóstul a törölközője alá rejtette és az egyik tus alá lépett. Minden nyílása összeugrott ijedtében, ahogy az ajtót nyílni hallotta. Az egyik szobatársa lépett be egy rövid pólóban és bugyiban, maréknyi fehérneműt és kicsi mosószeres dobozt hozva. Rá se nézett, az egyik mosdókagylóhoz állt és nekiállt mosni.
A fiú ráébredt mit felejtett kint. Óvatosan mozogva, hogy le ne fröcskölje a lányt, nehogy észrevegye, hogy már szinte hideg vizet használ, apró mozdulatokkal kezdett mosakodni. Hiába húzta, halasztotta, a lány lassan haladt a mosással, a fiú már fázni kezdett sosem tapasztalt folyamatos erekciója ellenére. Háttal állva is látta, hogy lány végzett és indul kifelé, ezért gyorsan megnyitotta a melegvizet. A lány azonban elejtette a kimosott holmijait és lehajolt, hogy felszedje őket. A srác ijedten fordult meg, hogy mi történt. A melegvíz, a szokatlan szitu, a lenge lány, … Holmi szedés közben közömbösen felpillantott az ügyetlen, és elkerekedett a szeme, elismerően elhúzta a száját, újra kiöblítette a cuccait és kiment.
A fiú halálos zavarban fejezte be a tisztálkodást, de a végére úgy döntött ő sem vesz fel más ruhát, mint pólót, alsót. Karjain a ruhájával tért vissza az ágyához, vette elő a délelőtt vásárolt mosószerét és indult mosni ő is. A többiek látszólag most sem törődtek vele, de meg mert volna esküdni, hogy valami történt, mintha elhalkultak volna amikor megjelent. Bőszen sikálta a gönceit, amikor ismét nyílt az ajtó és egyik szobatársa lépett be. Fiús frizura, vékony izmos test, miután lekapta a pólóját aranyos pici keblecskék, … A fiú megint nem tudta hova nézzen kínjában. A lány kilépett parányi fehérneműjéből, láthatóvá vált fazonra kiborotvált ágyéka. Míg elrendezte a dolgait, a szappant, sampont, a fiú egyre kevésbé szégyelve magát, leplezetlenül bámulni kezdte, látszólag a vizes gatyáit lötykölve.
Ahogy csukott szemmel, fejét hátrahajtva élvezte a vízsugár paskolását, srác gyönyörködve bámulta, miközben fasza fagyott kutyaláb módjára feszített. Fogalma nem volt mit kell, lehet, szabad, érdemes tenni ilyen helyzetben. Miközben egyik keze dermedtre fagyott öblítés közben, másik keze öntudatlanul az ágyékához tévedt. Soha nem maszturbált még, most sem ez volt a szándéka de, jó érzés volt meg-megszorítani az ágaskodót. Rémülten érezte, hogy néhány pillanat és úgy jár mint néha erotikus álmai alatt. A lány már neki háttal le-lehajolva a lábait mosta, szétfeszülő fenekét a fiú felé fordítva. A srác nem bírta tovább, egy kézzel a mosdókagylóba kapaszkodva, másikkal az utolsó másodpercben lerántva faszáról a gatyát, a tükörnek támaszkodva, a kagylóba spriccelt. Néhány pillanat múlva, magához térve nyugtázta, hogy a lány nem foglalkozik vele, talán észre sem vette mi történt.
Gyorsan leöblítette magát hideg vízzel és összekapkodta a kimosott ruháit és csavargatni kezdte őket, hogy kiteríthesse majd az ágya végén.
– Segítenél? Pár napja edzés közben megrándult a vállam, nehezen mozgatom a karom, nem tudok hátra nyúlni. Megmosnád a hátam?
A srácban megint bennszorult a levegő, de lassan feltalálva magát, bőszen bólogatott és a csapba lökte a kicsavart alsóit. A lány mögé állt, tartva a kezét a szappanért. Azonban az szembefordult vele és magyarázkodni kezdett, hogy a vállánál majd óvatos legyen mert fáj. A fiú tágra nyílt szemmel aprólékosan bámulta végig a vizes testet.
– Figyelsz rám? – kérdezte mosolyogva, neheztelve,
– Jaj istenem, persze, csak rád figyelek. – hebegett a kérdezett.
A lány hátat fordított, a fiú szappanozni kezdte és a mennyekben érezte magát. Alsója ismét kezdett szűknek bizonyulni. A lány váratlanul felemelte karjait és megfordult. A szappanozó tanácstalanul nézett.
– Na! folytasd csak, jól csinálod!
Égővörös képpel óvatosan ért a vállaihoz, azután mit volt mit tenni a melleihez. Kemény, feszes keblek, meredező bimbók, ilyet eddig csak filmen látott. A lány érdeklődve figyelte a fiú hasától komoly távolságra elfeszített alsó mit rejt.
– Én a helyedben levenném a ruhámat, nehogy vizes legyen – próbált segíteni a srácnak. Pillanatnyi habozás után hátra lépett és egy-egy mozdulattal lekapta a pólót is gatyát is. Határozottan, szinte agresszíven lépett vissza a lányhoz, mire az tiltólag emelte a kezét.
– Tudod mi az a petting? Én szűz vagyok és az is akarok maradni! Érted?
Felhúzott íjjal az embernek nincs szókincse – gondolta a fiú, ezért bólogatott.
Tenyere, ujjai finoman simogatták ismét a feszes kebleket. Valahányszor ujjai átzongoráztak lágyan a bimbókon, a lány kéjesen összerezzent. A sokadik rezzenés után a srác egyik kezét megfogva az ágyéka felé vezette azt.
Az első érintésre – simításra felsóhajtott, kis terpeszbe állt, kezeivel a mellein köröző és a pinájában matató kezeket vezetve. A fiúban felmerült mi lenne, ha most belépne valaki? Csend volt, csak tus sistergett és a lány kapkodta egyre gyorsabban a levegőt. A fiú a rávezetés után a széthajtogatott kisajkak között húzogatta összezárt két ujját előre-hátra. A bimbókat finoman meg-megérintette miközben lágyan markolászta az éppen tenyérnyi mellecskéket. A lány érezve, hogy a fiú teszi a dolgát, egyik kezével megtámaszkodott, hogy homorítani tudjon, mintegy kiemelve a vénuszdombját, másik kezével pedig megragadta a fiú szerszámát, elismeréssel állapítva meg, hogy jócskán túllóg a markán. A srácnak még nem fogdosta senki, ezért néhány másodperc múlva elemi erővel tört elő a magja, éppen akkor amikor a lány tekintete elhomályosodott, lélegzete elakadt, teste megfeszült, rángott néhányat. A fiú csodálkozva érezte ujjaival a hüvelybemeneti izmok feszüléseit.
Miután a lány elveszítette az egyensúlyát, a fiú a vállai alatt átkarolta és szinte a mellkasára emelte a már ernyedt testet nehogy elessen. A tehetetlenül összezáródó combok maguk közé cuppantották a srác még korántsem petyhüdt férfiasságát. A gyönyörűségtől csaknem mégis elestek. A lány magához tért és határozottan kitolta a lábai közül a fiút.
– Petting! – suttogta rekedten.
– Csak petting – talált önmagára a lány végül. Pár közömbös mondat után egyszerűen otthagyta a fiút, aki tanácstalanul ácsorgott egy ideig, majd megmosva a falloszát, magára húzva ruháit, kióvakodott a hálóba. A lucskos fehérneműket csak az első pillanatban pironkodva terítgette az ágya végére, de aztán látva, hogy a többi ágy is hasonlóan van kidekorálva, csak persze bugyikkal, nem foglalkozott tovább a dologgal.
Teregetés közben feltűnt, hogy a lányok kíváncsian méregetik és, hogy a fürdőbeli partnerét nem látja, pedig megszámolta pont tízen voltak a szobában. Lehet, hogy egy másik szobából jött át tisztálkodni és vele kikezdeni? Elrendezve a holmijait, igyekezve kevés feltűnést kelteni, megágyazott és nyugovóra tért. Bármilyen zaklatott is volt, az előző napok elégtelen alvásai miatt mégis gyorsan elaludt….
Fogalma sem volt hány óra lehet. Egészen halvány fény derengett csupán a hálóban. Akkor volt korábban éjjel erekciója, ha vizelnie kellett. Arra gondolt most is ez lehetett az oka, hogy felébredt. Már majdnem moccant, hogy kilopakodik a budira, mikor rájött, nincs rajta takaró, szabadon meredezett a plafon felé és halk pusmogás hallatszik. Nem mozdulva végül, óvatosan résnyire nyitva a szemét, körülnézett. Már nem is tudta, meglepődjön-e, négy árnyat látott az ágy mellett.
Egészen pici fényű lámpácska – talán kulcslyuk megvilágító lehetett – világított néha az ágyéka felé és olyankor a sutyorgás is hangosodott. Csak foszlányokat értett belőlük:
– Vajon milyen lehet megmarkolni egy ilyet?…. Nem fáj, ha egy ekkora…. Mi jön ki belőle olyankor?…
Egy idő után, amikor valaki azt kérdezte suttogva:
– Vajon mi lenne, ha megfognám? – Összeszedte minden bátorságát, férfiasságát, meg mindenét, ami csak volt és szintén suttogva így szólt:
– Semmi, csak nyugodtan! Ijedt csend lett, a lámpácska is kialudt, semmit sem látott, semmi sem mozdult. Már az is megfordult a fejében, talán csak álmodta az egészet, amikor egy matató kéz mozgását érezte az ágyneműjén. Forró kéz érintette félve a combját, s tapogatott fel az ágyéka irányába. A fiúnak elakadt a lélegzete. A kéz finoman óvatosan tapogatva becserkészte az ágyékát, végig simította-markolta a heréit, s lágyan érkezett a szerszám tövéhez. Már szó nem volt vizelésről, csak a kőkemény vágyról nehogy abbahagyja a láthatatlan másik.
Ellenállhatatlan sóhaj hagyta el a fiú ajkait, ugyanakkor az ágy mellett állók közül is hatalmas levegőt vett valaki.
– Te megfogtad!? Sumák! Hol a kezed? Halljátok, ez megfogta! – Pattogó ritmusú susmogás hallatszott. Megelevenedtek az előbb még dermedt árnyak, s egyszerre több kéz tapogatózó közeledése érződött az ágyon. A fiú mámoros hangulatban semmivel sem törődve adta át magát az ismerkedő kezeknek. Az első kéz már a bőrredőket húzta hátra, tolta vissza, próbálgatva, hogy bukik elő majd tűnik el ismét a fiú makkja, mire a többi kéz is megérkezett. Négy pár kéz simogatta, markolászta, dédelgette, ismerkedett a falloszával.
Egyre szaporodó és mélyebb lélegzet vétele hallatán az egyik hang azt suttogta:
– Lassan finoman, mindjárt készen van a srác!
Határozottan széthúzták a combjait, hogy hozzáférjenek az egész herezacskóhoz, óvatosan emelgették a heréket, keményen markolták a vesszőt, s finoman húzogatták a fitymát. Rövidesen megfeszültek a fiú izmai és nyolc kéz simogatása közben elélvezett.
– Hova ment?… Milyen a szaga?… Megkóstolod?
Matató újjak törölgették le a hasáról a cseppeket. Egy idő után, hogy senki nem érintette, gyorsan lankadt és visszatért a vizelési ingere is. Felült.
– Kimegyek lemosom magam.
Készségesen álltak félre előle. Felmarkolta törölközőjét, kitapogatta a szappanját és az udvariasan világító csepp lámpa fényétől kisérve kiment a mosdóba.
A mosdókagyló elé állva, míg a hasát leöblítette, a falloszát feltámasztotta a porcelán peremre és a vizelést is elintézte. Mikor végzett, sötétben emlékezetből visszaóvakodott az ágyához. Már csak egy árny várta. Letéve a szappant, törölközőt, bevackolt az ágyba és döbbenten látta, hogy a másik is bebújni készül. Furcsának találta a testtartását és csak akkor értette meg az okát, amikor elhelyezkedett mellette, de LÁBTÓL! A melléfeküdt lány betakargatta magát, is a fiút is és szorosan átölelte a combjait. A srác, Úristen most mi lesz? Érzéssel mereven feküdt. Ahogy a lány elfészkelődött, s hozzásimult, a fiú karjához lucskos húsdarab ért. Most döbbent rá: – Hiszen ez anyaszült pucér!!
Elszállt minden ijedelme, már tudta mit kell tennie. Oldalra fordulva, szemben a lánnyal, cirógatni kezdte a bozontot, a nagyajkakat, finoman, ráérősen. Kis idő múlva a felül levő térd felemelkedett, újabb izgató területeket tárva fel. Buzgón simogatta, széthajtogatta, összesimogatta, a kisajkakat aztán megint szét, s újra össze. Aztán előre, hátra, szétnyitva is, összecsukva is, újra meg újra. Egyre gyakrabban érezte megremegni a combjait még mindig erősen átkarolva tartó testet, amikor az orra megrezdült. Soha nem érzett illat árasztotta el, egy frissen mosdott női test, egy felzaklatott női ágyék semmihez nem hasonlítható párája. Eszébe jutottak gyerekkori kedvenc rajfilmjeinek képei, amikor a hím figura az illatfelhőt húzó nőstény után liheg.
Ebben a pillanatban pontosan tudta mit akartak ábrázolni a rajzolók. Ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy egészen közelről beleszippantson ebbe az illatba. Moccant a fejével, a lány segíteni akart, ezért elvétette. A szája tapadt rá a szétnyílt, kitárulkozott kisajkakra. Öntudatlan nyílt a szája és belecsókolt az érzékeny finom bőrrel borított nyílásba, magában meglepődve, hogy sem undort, sem viszolygást nem érez magában. A soha nem érzett íz, a finom vékony bőr, az illatok, a tény hogy egy lány ágyékában szuszog, teljesen megrészegítette. Bőszen, teljes odaadással, odafigyeléssel birizgálta nyelvével a „tereptárgyakat”, fedezte fel a csiklót, mélyesztette a nyílásba a nyelvét ameddig csak beért, szopogatta a finom bőrű kisajkakat. Rövid idő alatt ráérzett a lány reakcióiból, mi is a teendője. A gyorsuló remegések, a lábait egyre erősebben szorító karok, azt jelezték, helyesen cselekszik.
Néhány perc múlva a lány csaknem eltörte a lábait a szorításával, lábszáraival átkulcsolta a fiú fejét és teljes erőből magához feszítette. Utolsó pillanatban tudta a fejét úgy fordítani, hogy levegőt kapjon. A lány jó néhányszor bedöngölte a srác fejét az ágyékába, mire lecsengett az orgazmusa. A fiú az új ízt érezve, feledve a döngölést, újult lendülettel kanyarintotta körbe újra és újra a csiklót, kotorászott a nyelvével a nyílás körül. A lány eleresztette a fiú eddig szorított combjait, s mocorogni kezdett. Mivel az alteste nem mozdult a fiú tovább játszott a nyelvével, szinte ütemre megremegtetve a mellette fekvőt, amikor az ágyékán két tenyeret érzett végig simítani. Hirtelen nagy levegőt kellett vennie, mert a makkján lucskos ajkakat és kutató nyelvet érzett. Rémülten merevedett meg. A lány is megállt és várt.
A srác tébolyult örömmel érezte, ahogyan férfiassága pillanatok alatt kitölti a lány száját és szinte öntudatlan mámorban bólogatott tovább kidugott nyelv-el a combok között. A kutató nyelv gyorsan felfedezte a makkja minden porcikáját, sűrűn be-bekapva, nedvesen tartva azt. A fiú tudata kiürült, elszállt, megsemmisült, totál kikapcsolt…..
Mikor magához tért, egyedül feküdt az ágyban, kimerülve, meghalva, boldogan, ilyen a mennyországi érzéssel. Földöntúli lebegésben aludt el….
Erőteljes rázásra ébredt. Öt lány állta körül az ágyát, várva, hogy végre felébredjen.
– Mi nem akarunk a városnéző programon részt venni, hanem elmegyünk napozni, strandolni. Ha akarsz, velünk jöhetsz! A parányi fehérneműben, babydoll-ban ácsorgók láttán ugyan eszébe jutottak a tegnapi élmények, átfutott rajta némi aggódás, de már rutinosan bólogatott-válaszolt:
– Persze. Mikor induljunk?
– Ők ketten előremennek, vesznek kaját, innivalót és a buszpályaudvaron félóra múlva bevárnak minket.
A fiú felült az ágyán és már csak kicsit zavarta a közömbösség, hogy mint más neművel senki sem foglalkozik. Leplezetlen érdeklődéssel bámulta a többieket, ahogy öltöztek, vetkőztek, mosakodni indultak, pakoltak, fecsegtek. Kifigyelte, hogy azok, akik meghívták alsónemű, póló, szoknya, szandál összeállítást öltöttek magukra, fürdőruhát egyiknél sem látott. A kis csomagjukba törölközőt, zsepit, édességet látott, hogy dobáltak. Indult, hogy összekapja magát. Már nem zavarta, hogy pisilés közben rányitottak „Bocsi” és otthagyták, fel sem nézett fogmosás közben a lengén ki-be járkálókra. Az ágyon hagyott zsákjából csak kiránduláshoz szükséges törölközőjét vette ki és a kijárat felé indult.
A buszon a lányok elmondták, hogy korábbi osztálykirándulásaikat mindig ide szervezte az ofő, mert itt élnek rokonai és, hogy már évekkel ezelőtt felfedeztek egy parányi szigetet a folyóban, oda járnak napozni. Az öt ember folyamatos fecsegéséből azt is kihámozta, hogy ők egyfajta véd és dacszövetséget kötöttek, aminek az a lényege, hogy bár nőgyógyászatilag szüzek, nem tagadnak meg maguktól semmilyen erotikus élményt, de a tényleges coitust kerülik. Azt is mondták, hogy vegye megtiszteltetésnek meghívását, amit visszafogottságának, szerénységének köszönhet. Korábbi fiúismerőseik coitus mániásak voltak, velük nem tudtak mit kezdeni. Mire mindez kiderült, a harmadik megállónál leszálltak.
Balra a nagy semmi, több száz méterre néhány tanyaépület, jobbra, százötven méterre a folyót szegélyező fasor. A lányok elmondták, hogy a partról indulva apró gátakkal összekötöttek sok kis szigetet nyilván valamilyen folyószabályozási munka részeként. A cél az utolsó kis homokpad volt a folyó közepén, nagyjából százötven-százötven méterre mindkét parttól. A vízhez érve a fiú csodálkozva figyelte, hogy mind az öten levették a lábbelijüket és a bugyijukat. Prűdnek nem mondta volna magát, de magamutogatónak se, ezért csak a cipőjét vette le. Hamar kiderült rosszul tette. Az egyes szigetecskék közötti részeken hol száraz lábbal, hol térdig vízben és bizony néhol ágyékig érő vízben gázoltak. Ilyenkor csomagjukat és szoknyájukat magasra emelve haladtak. Öt gyönyörű pucér fenék ment előtte. Emelkedő lelkesedését a hideg víz hűtötte le. Magában legyintett: – Majd megszárad a nadrágom.
A szigetük száz méter hosszú és tíz-tizenkét méter széles isteni puha homokos terület volt, két csenevész, éppen csak árnyékot adó fa, meg néhány szúrós bokor árválkodott rajta. A kis csapat, ahogy odaértek lepakolt a nagyobbik fa árnyéka alá, és megszabadult minden ruhájától. A fiú ugyan még mindig idegennek érezte a meztelenséget, de követte a többiek példáját. Leterítgették törölközőiket, meg egy a turistaszállóból kilopott plédet és elkezdték „berendezni” a táborhelyet. Ketten, a vízparton maricskoltak ki némi homokot az üdítős palackoknak, lévén közel, s távol az a leghidegebb hely. Ketten a homokos talajon méricskéltek és kis tanakodás után két párhuzamos vonalat húztak egy bottal. Egyikük pedig szendvicsek készítésébe fogott. A fiú tétován ácsorgott, azt sem tudta hova nézzen. A két guggolót, ahogy az italhűtőt készítik, a vonalhuzigatókat amint lehajolva, feneküket pucsítva egyezkednek, a kajákkal matatót, egyik szebb és izgatóbb volt, mint a másik.
Soha ilyen látványban nem volt része. Evés közben nem bírta ki a kíváncsiságát és elmondta, hogy azt érti, a gödör minek de, a két csíkot nem. A lányok vihogva adták elő, hogy megirigyelték a fiúk távpisilési versenyét és maguk is, rendeztek ilyet az elmúlt években itt a szigeten. Most felrajzolták az eddigi rekordot és kíváncsiak meg tudják-e dönteni. Pár falat után bementek a vízbe a forró ellen megmártózni. A srác meglepve fedezte fel, hogy az előbbi guggolók kisajkai, amelyek akkor lelógtak, mint egy kakastaréj most a hideg vízből kijött és éppen leheveredett lányoknál nem látszik. A nagyajkak szorosan összezáródva, szinte rés sem látszik. Szóvá is tette észrevételét. A többiek kíváncsian méregették egymást, és aztán nevetve megegyeztek, hogy a fiú is jó lenne hőmérőnek, mert, hogy ő is igencsak összehúzódott.
Rövid idő múlva egyikük jelezte, vizelnie kell. Odacsődültek a mércéhez, s zajosan felügyelték, hogy pontosan a vonalon álljon, nehogy csaljon. A versenyző, mutató és középső ujjával kicsit szét és előre fel húzta nagy- és kisajkait aztán nagy levegőt véve spriccelt. A többiek vihorászva állapították meg, ez kevés. A fiú mélázva gondolta: – Mi mindent nem láttam én még! A nap folyamán a jelenet mindenkivel megismétlődött, de csak a fiú szárnyalta túl a csúcsot, ám őt nevetve kizárták, mondván segédeszközt használ. Dél körül, több mártózás, pancsolás után, a társaság pilledten, tagjaikat szanaszét dobálva hevertek a rongyokon. A fiúnak már korábban feltűnt az egyik lány, aki a körülményekhez képest igyekezett a háttérben maradni. Míg a lányok napoztak a sziget homokjából tekintélyes méretű homokvárat épített unalmában. Napozni sosem szeretett, a mozdulatlanul fekvő lányok sem érdekelték egy idő után.
Most azonban a kiszemelt lány a versenypálya felé indult, de csak egyedül. Óvatosan, hogy többiek ne vegyék észre utána ment. Ám, hogy a többiek nem álltak mellette, nem bíztatták, lány vonakodott.
– Nem megy!
– Kár, mert igazából még sose láttam, hogy jön ki belőletek.
– Tényleg? Hát szó se róla, még én sem láttam fiút egészen közelről.
– Na, akkor jól egymásra találtunk! – mosolyodott el a fiú.
– Próbáljuk meg, fedezzük fel egymást! – egyezett bele a lány, azzal intett, hogy menjenek a homokvár takarásába. Ott leült, majd hanyatt dőlt, felhúzta a térdeit, szét és fel húzta az ajkait.
– Na most figyelj!
A srác mellé térdelt és kíváncsian bámulta a gyönyörá rózsaszín vulvát. A lány nagy levegőt vett, nagyot nyomott és sugárban spriccelt.
– Jé! – bukott ki a fiúból.
– Te jössz! – ült fel a lány.
– Hát az nem olyan egyszerű. – magyarázta a fiú. – Merevedéskor elzáródik a húgyvezeték.
– Hát hol merev ez, hiszen lóg? – Naiv természetességgel kérdezte és nyúlt felé.
A marokra kapott bot azonban az elmúlt éjszakai csapások ellenére is pillanatok alatt bevetésre készen állt az érintéstől.
– Vau! – fakadt ki a lány. – Így elhiszem, hogy nem tudsz. Menjünk be a vízbe, én leöblítem magam, te meg lehiggadsz. Miután kiöblítette az ágyékát a lány, a fiú is némileg megnyugodott és be tudta mutatni távlocsoló tudományát. Meglepetésére, ellentétben a délelőtti tartózkodásával, most őszinte kíváncsisággal, egészen közelről vette szemügyre a lány a máveletet és az eszközt. Közben kifakadt:
– Hova csudába fér belém egy ilyen micsoda?
A fiú vicces akart lenni:
– Mutasd, megnézem!
Elképedt, amikor a lány egy spontán – Oké! – után hanyatt dőlt, felhúzta a térdeit, s így szólt:
– Nézzed!
A lány mögé térdelt és a lány fenekét, felhúzott térdeivel együtt, ráemelte az összezárt combjaira, ilyenformán csaknem az ég felé meresztve a csillogó ajkakat.
– Na mit látsz? – A hangban, az eredendő kíváncsiságon kívül semmilyen zöngét nem érzett a srác, ezért kezdődő zakatolását legyőzve, tárgyilagos hangon „közvetített”.
– Két gyönyörű nagyajkat, drótszőrű környezetben.
– Aztán ugyan mitől gyönyörű, mond már? – érdeklődött.
– Attól, hogy ápolt, nem pirosította ki a pisi, hogy hasonló színe van, mint a tested többi részének, nem sápadt, mint egyeseknek. Most széthajtom, hogy hozzáférjek a kisajkaidhoz. Nos ez itt a húgycsőnyílásod, az előbb láttam, ez pedig itt a csiklód rejteke…
– Jaj! Ez isteni volt! – remegett meg a lány teste, ahogy a mondott helyet simítani érezte.
– Ez pedig itt.. – folytatta a fiú – a hüvelybemeneted, hát ezen most legfeljebb az ujjam férne be. Hah! Te csaló! Nem is vagy szűz! Egy fia szűzhártyát sem látok!
– Komolyan nem voltam még senkivel, de évekig versenyszerűen tornáztam, és attól tönkremegy! – jött az őszintének hangzó válasz lentről.
– Na, jó! Nézzük, mi van beljebb. Jé! Tudtad, hogy úgy néz ki belülről, mint a porszívó gégecsöve? Körkörös izomgyűrűk végig. Vau! És ott bent meg mintha valaki csókra csücsörítene, alighanem az a méhszáj.
A fiú úgy fordította a fejét, hogy a tűző nap pont bele világított egészen a csücsöri formáig. Megigézve bámulta az eddig csak filmeken látott csodát, elvonatkoztatva a nemiségtől, most csak pusztán az újdonságot csodálva. A lány hangja térítette magához, lentről:
– És ez az egész mekkora? Egy olyan, mint ami neked van, belefér? És ha nem, akkor széttrancsíroz, vagy mi van?
– Hát! Azt nem tudom, de várj egy picit, mindjárt megpróbálom, jön-e széjjelebb!
Két mutató ujját megnyálazta, nehogy a finom bőrben kárt tegyen, és óvatosan tágítani kezdte a nyílást.
– Alakul. – motyogta, s a nyelve is kilógott a koncentrálástól.
Kis idő múlva feltűnt, hogy valahányszor az ujja kicsit beljebb csusszan, lány teste leheletnyit megfeszül. Újabb pár perc múlva, már a középső ujja is néha befért, pedig azt nem is nyalta! Félve, hogy messzebbre megy, mint a lány szeretné, megállt és megkérdezte:
– Szerintem, ez rengeteget tud tágulni, mi legyen?
– Csodába a méretekkel! Nagyon jó, amit művelsz te ott! Nekem még senki nem csinált ilyet! Ha, nem élsz vissza a bizalmammal, akkor légyszi folytasd! Kíváncsi vagyok mi lesz ebből!
– Na hiszen, ebből megint mi lesz – érzéssel, de boldogan simogatta, tágítgatta, ujjaival néha bemerészkedve a nyílásba. Már szinte büszkén, – hogy ezt ő idézte elő – vette észre a parányi fallosz hegyre emlékeztető csiklót amint kibújt a rejtekéből. Lucskos ujjbegyével óvatosan megérintette, mire a lány megborzongott, és hatalmasat sóhajtott.
– Ez jó! – súgta.
A srác lehajolva, az álla alatt a kezével-ujjaival tovább körözött a nyílás elején, be-becsúszva néha, nyelvével pedig nekiállt a pici csiklót kényeztetni. Lentről időnként hallatszott érthetetlen motyogás, óriási lélegzetvételek, sóhajok, de a fiú már csak a „dolgára” figyelt. Körözés, becsúszás, nyalintás, körözés, becsúszás, nyalintás…
Rövidesen hörgésszerű ősi hangok törtek elő a lány torkából, izmai megfeszültek, hüvelyizmai rángani kezdtek. A fiú meglepve érezte, hogy egyik pillanatban iszonyatos erő akarja beszippantani a nyelvét, másik pillanatban megszorítják a nyelvét, felváltva másodperceken keresztül. A kezével, hogy megtartsa a rángó testet, a lány feneke alá támasztott, ám elvétette és a lucskos hüvelykujja becsúszott a végbélnyílásba. A lány teste szinte pendült, ahogy íjként megfeszült. A fiú komolyan aggódni kezdett a nyelvéért. Elemi erővel szívta, szorította magába a női test. Végtelennek tűnő másodpercek után kezdett oldódni a görcs. A fiú óvatosan fektette a homokra az immár ernyedt testet. Már úgy tűnt percek teltek el és a lány nem mozdult.
A zihálása lassan csendesedett, szeme zárva. Finoman meglökdöste, hogy mi lesz már, de semmi reakciót sem látott. Már kezdett megrémülni, hátha valami baj van, amikor kinyíltak a szemek és az eget kezdték nézni.
– Árnyékba kellene mennünk, mert leégünk itt a napon.
Se kép, se hang! Félve simította meg a vállát, mire a lány a fejét fordítva rá nézett. Értelem költözött a tekintetébe és már pislogni is kezdett. Még hosszú másodpercek teltek el mire megszólalt.
– Huh! Jaj nekem! Anyám! Ha hazamegyek, ezt a napot aranybetűkkel írom be a naplómba. Én még ilyet soha nem éreztem. Ez valami csodás volt. Kedves lovag, tiéd a fele lányom, meg a királyságom, vagy mi a fene! – Boldogság, elégedettség sugárzott mosolygó arcáról. Újabb percek teltek el mire eszmélt:
– Ah! Most, téged fedezünk fel.
– Hát ti? – megrezzentek a nem várt hangtól.
Az egyik napozó unta el magát, s jött közelebb, hátha valami szórakoztatóbbat talál. A még mindig pihegő, kifecsegte, hogy itt bizony biológia óra folyt, élő bemutatóval. Mire az újonnan jött, érdeklődött volna a részletekről, már le is fektette a homokba felhúzott térdekkel, és elrobogott a plédjéhez, mondván van egy kis tükör a motyójában, elhozza, hogy az új tanuló is láthassa, mit nézegetnek. A tükörrel a kezében ráparancsolt a fiúra, hogy mielőtt őt is megtanulmányozzák, előbb mutassa meg az előbb miről is volt szó. A hanyattfekvőnek a kezébe nyomta a tükröt, hogy láthasson mindent.
A fiú felvette újra az előbbi pozitúrát, ölébe emelve az újonnan érkezett lány pompás fenekét, magában megállapítva ő nem volt a hideg vízben, hanem a forró napról jött, ezért mindene kitágulva rózsaszínen, nem összeugorva a hidegtől. Miközben ő magyarázott, az egyik a tükörrel, a másik melléjük térdelve kíváncsian bámult. Finoman szétteregette a nagyajkakat, szétsimítva a szőrszálakat, feltárva a még ráncos puha kisajkakat. A térdelőnek megmutatta a húgycsőnyílást, az alig látható klitoriszt. Elmondta, hogy ez a vulva is egy szép, ápolt testrész bár, ha többet napoztatnák, széttett lábakkal a nap felé, még egészségesebb színe lehetne.
Amikor a kisajkakat kezdte szétsimítani, akkor érezte először megremegni a lány testét. Ágyékába szaladt egy csomó vér, s fallosza a lány derekát támasztotta alá egyre hatalmasabb erővel. A térdelő, tátott szájjal bámulta, amint a kitárt kisajkak mögül feltárult a hüvelybemenet, nedvesen, párásan csillogva, rózsaszín tündökléssel. Lelkesen kezdte mondani az alul fekvőnek az előbb hallottakat, miszerint porszívócső, meg csücsöri ott bent, de a fekvő, csukott szemmel, tükröstül maga mellé fektetett kézzel, csak néha bólintott egyet-egyet.
A fiú már ismervén a ritmust, óvatosan újra meg újra szétsimította az ajkakat, időnként valamelyik ujjával elkalandozva a szeméremdombtól egészen hátra a gátig. Néha egy, néha két ujjával be-becsusszanva a nyílásba. A fekvő lélegzetvétele már teljesen rendezetlenné vált, meg-megvonaglott. A térdelő abszolút jóhiszeműen és ártatlanul, felajánlotta, hogy megfogja a fekvő testét, nehogy hánykolódás közben megsérüljön. Az eddigi oldalt, mellettük térdelésből átfordult, és most a fekvő fölött térdelve fogta meg a másik lábait, hogy ne hadonásszon a levegőben velük. A fiú egyre gyorsabban simított csusszantott, már három ujjal is, amikor a fekvő egy pillanatra kinyitotta a szemét, ám ezt sem a térdelő, sem a fiú nem látta. Egy kéjes ötlettől vezérelve a fölötte izgő-mozgó vulvához emelte a fejét és belecsókolt. A fiú csak azt látta, hogy a vele szemben térdelő lány megmerevedik, és elnyíló szájjal hatalmas levegőt vesz. Elértve a dolgot közelebb hajolt, és szájon csókolta a térdelőt. Egyik kezével széthajtogatva az ajkakat, másik kezével a csiklót izgatva, meg-megujjazta a fekvőt, és bőszen csókolt. Az alul levő reakcióit érezve, nyugtázta cselekedetei helyességét, ám a csókolt lány egyre szaporodó rándulásait nem értette. Csók közben néha akkora levegőket vett, hogy majd beszippantotta a srácot, máskor majd elfújta.
A fekvő lány az eddig ismeretlen, gyönyörűségével fogadta a fiú mozdulatait, érezte a derekát meg-megfeszítő kemény valamit, és nyalta, csókolta, szopogatta az egyre újabb ízeket árasztó vulvát. A fiú csók közben félrepislantva, döbbenten vette észre, hogy a térdelő lány egyre gyorsuló előre-hátra mozgó ágyékkal „gyalulta” a fekvő lány száját, miközben az kidugott nyelvel igyekezett minél hatékonyabb lenni. Nem volt ideje elcsodálkozni, mert a térdelő, elengedve a másik lábait, mindkét karját a fiú nyaka köré kulcsolta és emberfeletti erővel magához szorította a fejét, miközben még a szájáról sem vált le. Már tiltakozott volna, amikor az alsó test is görcsbe rándult, és a hüvely izmokkal meg-megszorongatta az ujjait, bőséges váladékképződés közepette. Az eddig térdelő, a fekvő feje fölött hátradőlve, szétvetett lábakkal, csillogóra nyalt vulvával feküdt a homokon. A fiú elzsibbadván a lábai, megtartva magasan a lány fenekét, oldalára fordult, hogy bele szuszogjon, belekóstoljon az előbb orgazmust átélt ágyékba, így fallosza totemoszlopként meredt a nap felé.
Az első nyelvérintésekre a fekvő heves rángásokkal reagált, amiből azt gondolta eljuttathatja még egy orgazmusig, ezért ütemesen kezdte a kidugott nyelvével a teljes „pályát” bejárni, meg-meg szuttyogtatva hol a hüvelyt, hol a csiklót, egy-egy ötletszerű mozdulattal meg-megujjazva hol kettő, hol három ujjával az egyre jobban vonaglót. Becsukott szemmel a „munkájára” koncentrált, amikor saját ágyékán matató kéz érzete, majd nem sokkal később a makkján forró lucskos ajkak keltette gyönyör hatolt el a tudatáig. Félve, hogy a fekvő lemarad, egyre erőteljesebben, határozottabban gyömöszölte ujjait, birizgálta nyelvével a klitoriszt, amikor a másik teste ívbe feszülve másodpercekig rángott.
A fiú fáradtan hanyatt dőlt. A fekvő lány egyik lába a feje fölött, a másik a mellkasára fektetve pihent, így oldalra fordulva a frissen kinyalt ágyék tárult elé, a saját ágyéka felé nézve pedig egy ütemesen le-fel mozgó fejet látott. Rövidesen felrobbant a világ, megszűnt minden…
Már megbánta, hogy letért az aszfalt útról. Órák óta gyalogolt és senki sem vette fel, hiába integetett. Meglehetősen gyér forgalmú út volt, aki mégis arra tévedt, tele volt, így igazán nem is volt, kire dühös legyen. Éhes volt, szomjas volt, ezerrel tűzött a nap, tele volt a hócipője mindennel. Eleinte úgy tűnt, alig pár száz méterre van a tanya, amelynek épületeit az útról észrevette. Azt remélte vizet kérhet, esetleg valami kaját is hátha sikerül újítani. Azt hallotta a tanyasi emberek vendégszeretők. Lehet, hogy már sose derül ki? Majd egy kilométert bandukolt már, és még nem ért oda!
Már a szélső gazdasági épületeknél járt, amikor hátulról morgást hallott. Hátra nézett és megfagyott az ereiben a vér. Egy legalább nyolcvankilós, isten tudja milyen korcs, állt mögötte nem tudni, hogy került oda és a lehető legbarátságtalanabbul kezdett ugatni. A ház felől az ugatásra, szélvészként két másik kisebb termetű kutya száguldott elő.
– Na. bazzeg! Erre nem gondoltam!
Kétségbeesetten kezdett kiáltozni, hogy:
– Jó napot! Halló! Van itt valaki?
Meglepetésre mögötte szólalt meg egy fiatalos női hang:
– Buksi! Feküdj!
– Szia! Ki vagy? Te akarsz lenni az ebédjük? Keresel valakit? – lépett le a kerékpárjáról az éjfekete hajú lány.
Minthogy a kutyák visszaoldalogtak a ház felé, a fiú felbátorodott.
– Igaziból nem keresek senkit. Stoppolgatok az országban, de már hosszabb ideje nem vett fel senki, éhes, szomjas vagyok. Reméltem itt kapok valamit.
– Nincs itthon senki. A nagybátyámék elmentek az állatvásárba az egész család, nem is jönnek vissza csak holnap este. Én maradtam csak az állatokat ellátni. Ha nem félsz a Buksitól, gyere keresünk valamit neked.
Ahogy a bringát toló lány után kullogott, húsz körülinek tippelte, a szellőben libbenő vékony karton ruha kétségtelenné tette alatta, legfeljebb bugyit visel. Formás lábait, fenekét bámulta vágyakozva. A házba belépve leesett az álla. A ház egésze jómódról, műveltségről árulkodott. Televízió, könyvek, számítógép, mosogatógép, és olyan pazar berendezés, amilyenről a srác csak álmodott. A lány a hűtőből elővett dolgokból kezdett ajánlgatni a fiúnak, hogy mit kér de mielőtt, a válaszolhatott volna, így szólt:
– Tudod mit? Amíg én összetákolok valami kaját, megfürödhetsz, gondolom az sem ártana!
A fiú, hálásan bólogatott. A hatalmas, gyönyörű fürdőszobában meglepetésére, hatalmas ablak volt, kinyitva a nagy pusztára. Városi gyerek lévén csak a tenyérnyi tejüveg ablakokhoz volt szokva. Önfeledten paskolta magát a kellemes langyosra állított tussal. Összerezzent, amikor a lány mögötte megszólalt:
– Indítok egy mosóprogramot, van mosnivalód? Bedobom akkor azt is, a napon megszárad egy óra alatt.
Nem várt választ, felkapta a fiú alsóját, pólóját, fehér rövidnadrágját és bedobta a gépbe. Kifelé menet, odavetette:
– Igyekezz! Mindjárt kész az ebéd.
A fiú döbbenten állt. A tartalék hosszú nadrágja és pulóverje valahol a nappaliban, a motyójában. Amekkora a ház, vissza se talál oda. A korábban kapott törölközőt a dereka köré tekerve kilesett az ajtón. Amerre a nappalit sejtette, annak ellenkező irányból hallotta a lány hangját:
– Jössz már?
Lépett volna mégis a nappali felé, de a lány beérte:
– Nem akarom az asztalon hagyni sokáig az ennivalót, nehogy az állatok megkívánják. Gyere már!
– De hát, nincs ruhám! – mondta a fiú.
– Na és! – fakadt ki a lány. – Legalább öt kilométeres körben, egy lélek sincs!
– Hát, végül is… – gondolta a fiú és a lány után ment. A teraszon igényes kerti bútor, az asztalon étel volt.
Evés közben beszélgettek, egymást faggatták. A fiú később felfedezte, hogy az egyik fa tövében áll egy olyan feketére festett, lábakon álló hordó, mint amilyet a kiskertekben lehet látni, szabadtéri tusoló gyanánt. A lány közölte, hogy minden házbeli luxus ellenére szokták használni, merthogy isteni a szabadban zuhanyozni és ha, már így szóba kerül meg is nézi meleg-e már a víz, mert reggel kipancsolta és hideggel töltötte fel. Pár lépéssel felszökkent a hordó mellé, megtapogatni.
– Príma! – jelentette ki boldogan. – Gyere te is!
A fiú mondta volna, hogy most fürdött, hogy nincs fürdőnadrágja, csak a törölköző a dereka körül, de a lány nem is figyelt rá. Egy pillanat alatt a fején keresztül lerántotta a ruháját, egy másodperc alatt kilépett a falatnyi bugyiból, és gyermeki örömmel állt be a hordó alá. A fiú elnyílt szájjal bámult. Erősen szorítva a törölközőjét közelebb lépett, nem tudván betelni a látvánnyal. A formás test, a feszes keblek, az egészen sötét, szinte lilás mellbimbók, a fekete ősdzsungel az ágyékon….
Ehhez, nem volt hozzá szokva. Tárgyilagosan vette tudomásul, hogy a lány mindenhol egyforma színű. Nem voltak világosabb foltok sem a keblén, sem a fenekén. Egyforma csokoládébarna mindenhol. A lány semmivel sem törődve pancsolt, forgott a víz alatt. A hordót tartó létra fokán levő szappannal közben megmosakodott. Mikor végzett, kilépett a tus alól, nyújtotta a kezét a törölközőért:
– Kérem!
A fiú, első reflexből odaadta és csak utána ébredt rá saját csupaszságára. Meglepve konstatálta, hogy a lány nem foglalkozik a meztelenségével, mármint a sajátjával. Nagy lendülettel, széles mozdulatokkal törölgette magát, érződött a mozgásán, hogy nagy térhez van szokva. Közben locsogott, hogy a két kisebb kutyát Bettinek és Korminak hívják, hogy ő a szomszédos kisvárosban lakik ugyan, de ha csak teheti, itt lebzsel a rokonoknál.
Közben, felszedegette az elszórt ruhát, illetve alsót, de láthatóan eszébe sem jutott felvenni bármelyiket is. Visszatért az ebéd színhelyéül szolgáló teraszra, a törölközőt az egyik székre terítve leült. A fiú eddig sikerrel megoldotta a feladatot, hogy ne álljon szembe a lánnyal, de most neki is az asztalhoz kellett lépnie, hogy leülhessen. A lány most vette észre a fiú erekcióját és elismerően hümmentett:
– Hát neked mid van?
A fiú fülig vörösödve ült le, végtelen zavarban. A lány azonban nem zavartatta magát:
– Úgy látom, te nem nagyon láttál még mezítelen lányt! Ugye?
Bátortalan fejrázás volt a válasz.
– Sőt nudista strandon se jártál! Jól mondom?
Bólogatás után kíméletlenül folytatta:
– Mert onnan ilyen állapotban kivezetnének!
A fiú kezdett magára találni:
– Miért mit lehet ez ellen tenni?
– Azt nem tudom. – felelte a lány – Például szokni. Minél többet látsz anyaszült pucér lányt, annál kevésbé lesz ilyen markáns a reakciód.
– Lehet, hogy igazad van. – lehelte a srác.
A lánynak huncutul csillant a szeme.
– Most képzeld el, hogy a strandon napoznak a nők. – látványosan hanyatt dőlt, karjait a feje fölé emelve. A keblei észbontó peckességgel meredtek felfelé, bimbói pedig kiszúrni készültek az eget. Egészen sötét bimbóudvara nagy hatással volt a fiúra.
– Ott nem néznek ki így a fiúk! – intett a másik ágyéka felé. Látva a fiú mélységes zavarát, úgy döntött, rátesz még egy lapáttal.
– Vagy teszem azt, szanaszét teszik a lábaikat. – mintha spárgát csinálna, szétvetette lábait. A fekete bozót alól láthatóvá vált a szinte lilás kisajak, és a lassan szétnyíló, rózsaszínbe hajló hüvelybemenet.
A fiú számára megszűnt a külvilág, szeme csak a lány puncusára fókuszált. Fehérre vált ujjakkal szorította a szék karfáját, és hevesen kapkodta a levegőt. A lány megsajnálta:
– Te még nem voltál nővel?
Alig érzékelhető fejrázás volt a válasz, mire a lány összezárta lábait, hogy kommunikációképes állapotba hozza a fiút.
– Hány éves vagy?
– Tizenkilenc. Miért? – válaszolt támadólag a fiú.
– Hé. Meg ne egyél, csak kérdeztem! – nyugtatta a lány.
A házból csippantás hallatszott.
– Kész a mosógép! Gyere, segíts teregetni! – tápászkodott fel.
A fiú kelletlenül ballagott a formás popsi után. Nagy műanyag lavórba szedte a lány a mosott ruhát, és kicipeltette a fiúval a napra a szárítóhoz Nem szándékosan, de jó néhányszor úgy hajolt le a ruhákért, hogy háttal állt a fiúnak, aki a szétnyíló feneke láttán, megbabonázva állt és bámult. A lány, hogy oldja a feszültséget, hogy segítsen a fiúnak, néhány apróbb dolgot hirtelen a fiú szerszámára akasztott és nevetve szólt:
– Most így kell állnod a napon, míg megszáradnak a ruhák.
Sikerült a terve, a fiú elmosolyodott.
– Hozok ki egy pokrócot, míg megszáradnak a cuccaid, ide telepszünk az árnyékba.
Berobogott a házba az üres lavórral, amikor dudaszó hallatszott.
– Biztos a postás! – kiáltott vissza.
A fiú rémülten sietett utána, de csak azt látta, hogy a lány azzal a lendülettel a mivel haladt, letette a lavórt, felvette a polcról a ruháját, és menet közben magára húzta. A földúton motoros postás érkezett, pár levelet a lány kezébe adott és már porolt is tovább.
Libegő ruhában érkezett a lány. A fiú tudva, hogy alatta nincs más, furcsa izgalmat érzett.
Ledobva a leveleket, az egyik szekrényhez lépett és a felső polcról leemelt két világosabb színű plédet. Közben persze a ruhája felcsúszott, láthatóvá téve a fenekét, és amikor megfordult, éjfekete ágyékát. A fiút az ájulás kerülgette. A harmadik elég sötét pokrócot a vállára dobta, és mire középre illesztette, hogy ne essen le, szoknyája újfent felcsúszott, s míg ment kifelé, úgy is maradt. A fiú kábán, és minden szempontból mereven követte. Leterítve a pokrócot, rátérdelt és úgy simítgatta ki a sarkokat, szédületes panorámát nyújtva a fiú felé. Látva a fiú erekcióját, ruháját magán felejtve kérdezte:
– Maszturbáltál már?
Látva a fiú tétova arcát, felnyúlt és marokra kapta a szétrobbanás határán álló kőkemény falloszt. Néhányat húzott a feszes fitymán, és már érezte is a fiú előnedveit. Újabb néhány húzás után bekövetkezett az élvezés. Messzire repültek a cseppek. A lány már csillogó szemmel, határozottan fogta a fiú combját, hogy ne tudjon elmenekülni, másik kezével pedig finoman, levezető húzásokat végzett. Hirtelen ötlettől vezérelve, közelebb hajolt és bekapta a makkot. A fiú a kellemes előzmények ellenére is megrémült, amikor féltett szerszáma eltűnt a másik szájában. Az új, ismeretlen érzés azonban eláradt benne, és határtalan bizalommal simított a másik hajába.
Az érdes csúszós nyelv, a száj belső felszíne, a nyál, a látvány, hogy féltve vigyázott szerszáma hol előbújik a másik szájából, hol eltűnik benne, ismeretlen és katartikus élmény volt. Igen gyorsan beledagadt új helyére, és amikor a csúcs közeledett megfogta a lány fejét és teljes erőből magára húzta. A lány integetett, szelíden szabadulni próbált, de csak akkor sikerült neki a mikor a fiú magához tért. Krákogva magyarázott:
– Finomabban, Te! Így megfojtasz!
– Bocsi! Bocsi! – motyogta, levegő után kapkodva a srác.
A lány vette észre, hogy remeg a fiú lába.
– Ülj ide mellém! – egy mozdulattal húzta le magáról ismét a ruhát. A leroskadó srácot hanyatt tolta, maga pedig ráült a fiú combjaira, alig néhány centire a fáradtan pihenő vitéz elé. Maradj nyugodtan, majd én teszek, veszek. A fekvő, hálásan bólogatott.
– Megmondom őszintén, ilyen fogadtatásra nem számítottam! – szólalt meg a fiú néhány percnyi pihegés után.
– Hozzá kell tennem, egyáltalán nincs ellenemre a dolog! Nem volt még ilyen élményem, ez nekem újdonság volt, mint ahogy az is, hogy egy ruhátlan lány ül a lábaimon, és beszélget velem.
– Valamikor el kell kezdeni – nevetett a lány.
Miközben beszéltek, a lány egyik ujjával játékosan emelgette, el-el ejtette a fiú falloszát, amitől az fáradtan hullott vissza minduntalan a hasára. A srácnak igen jól esett a játék, miközben erősen figyelte a lány éjfekete bozontjából ki-ki kandikáló sötétszínű kisajkakat.
– Mi olyan érdekes? – érdeklődött egy idő után, észrevéve a szüntelen bámulást.
– Semmi! Semmi! – jött zavarba a fiú.
– Pancser! – nevetett a lány. – Most szabad, most lehet! Nézd meg, tapogasd meg, tiéd a pálya! – azzal felállt, megfordult, és fejjel a fiú lábai felé, ráhasalt a másikra, fejét annak köldökére fektetve. Térdei a fiú nyakánál, széttárt fenekére pedig sütött a nap.
A srác szeme itta a soha nem látott látványt, lelkesen „leltározta, rendszerezte” a korábban, tanulmányai alatt szerzett elméleti ismereteit a másodlagos nemi jellegekről. A szétnyílt farpofák közötti völgy alján a popsi nyílás sötétlett. Külön érdekesnek találta, hogy lélegzetvételkor, beszéd közben, kitüremkedett-visszahúzódott. Előrébb a gát „magasodott”, majd a kisajkakkal közrevett hüvelybemenet csillogott a napfényben. Még előrébb a kisajkak találkozása előtt a húgycsőnyílás, és a csikló rejteke fénylett, azután pedig az éjfekete drótszőrrel borított vénuszdomb következett. Szinte félve, nehogy kárt tegyen a finom bőrben, ujjbegyeivel széthúzta az ajkakat. Meglepődve tapasztalta, hogy közel egy tenyérnyi területet tárt fel. A lány ahogy a fiú hasán hasalt, néha megszólalt, kuncogott, sóhajtott, az alteste úgy hullámzott, ringott.
Finoman húzogatta minden irányban szét a kisajkakat, amikor megérezte a másik testének rezzenését. Felbátorodva folytatta a simogatást, egy-egy új elemet is becsempészve a mozdulatok közé. Néha-néha, ötletszerűen végig siklott a vénuszdomb aljától a csiklón, a hüvelybemeneten, a gáton, a popsi nyíláson át egészen fel a farpofák völgyéig. Máskor, egy-egy ilyen túra alkalmával elidőzött egyik, másik állomáshelyen, körkörös mozdulatokkal kiprovokálva egy-egy rezdülést. Megint máskor, az egyre párásabb, szinte hívogató mozdulatokat végző hüvelybemenet izmait tapintotta körbe, egy-két ujjpercnyit be-benyúlva a nyílásba. A lány egyre szaporábban kapkodta a levegőt. Felemelte a fejét, hogy könnyebben jusson lélegzethez, de mert a szeme csukva volt, nem láthatta a fiú jelentős altesti vérbőségére utaló tényt, miszerint a fiú fallosza keményen, mereven a nap felé mutatott. A srác fején átfutott a gondolat, hogy most csak egyfelé tudna figyelni, ezért örült, hogy a lány önmagával volt elfoglalva. Folytatta a bevált mozdulatsorokat, de feltűnt neki, hogy a lány feneke, a kezdődő finom előre-hátra mozdulatok alatt, egyre közelebb kerül az arcához.
Felemelte a fejét, hogy megízlelje az egyre csatakosabb, ingerlően fityegő kisajkat. Nyelvének érintésére áramütés szerű remegés fogta el a lányt aki lassan, de ellentmondást nem tűrően ráereszkedett a fiú szájára és felegyenesedett, egyidejűleg folytatva az előre-hátra csusszanásokat. A fiú nem fért hozzá már semmihez, kezeivel a lány combját fogta, hogy kísérje a másik mozdulatait, és igyekezett levegőhöz jutni. A lány már egyre határozottabban, erőteljesen mozgott, előre-hátra, fel-felakadva a fiú orrában, meg-megállva a nyelvénél izgatva a csiklóját. A fiú már beletörődött, hogy holnapra az állától a homlokáig egy széles vörös csík keletkezik A lány ágyéka közben egyre gyorsult, össze-vissza kapkodva a levegőt. A fiú, hogy segítsen a másik egyensúlyát megőrizni, két karjával felnyúlt és nem szándékosan, de a lány keblei akadtak két tenyerébe. A lány eddig céltalanul hadonászó kezeit a melleit támasztó két kézre szorítva, eszeveszett vonaglást produkált, torkából csak artikulálatlan hörgés fakadt.
Másodpercekig csak üveges szemmel az égre nézve, orgazmusát élvezte öntudatlanul. Ha a fiú nem tartja, zsákként eldőlt volna. Talán két perc is eltelt mire, lábát átvetve, megfordulva, a fiú nyakába fúrva arcát, kezdett rendeződni a légzése. A fiú moccant, hogy kényelmesebben feküdjön, ám amikor megemelte a fenekét a fallosza, amely csak milliméterekre volt a lány vulvájától, most könnyedén, minden ellenállás nélkül csúszott be a helyére. A fiú a fantasztikus érzéstől megmerevedett, kivárt. A lány hatalmas levegőt vett, és szinte öntudatlanul csúszott lejjebb. A fiú ősi ösztönnel, fékezhetetlen energiával kezdte pumpálni.
A lány ismét felegyenesedett, gyakorlatilag ráült a fiúra, és elnyílt szájjal, ködösödő tekintettel, szinte pattogott a srác energikus mozdulataitól. Néhány perc múlva cuppogó, csattogó, hörgő, nyögő hangzások kíséretében együtt jutottak el a csúcsra.
Alighogy rendbe szedték magukat, telefon riasztotta meg őket. A szomszéd tanya idősebb tulajdonosai jelentkeztek, hogy átjönnek segíteni a lánynak a ház körül. A fiú összekapkodta a cuccait és elköszönt a lánytól. Soha többet nem látták egymást…