Skip to content

Az őstörténet

Hűvös lett. Az idő változó, ám ha ki-kivillan a felhők mögül a nap, akkor sincs forróság, hűs szellő símogat. Most ez a jó, kiváló idő a vadászatra. Magunkra öltjük melegebb bőrruháinkat, bukó a vállunkon, dárda a kezünkben, és elindulunk az erdőbe. Keressük a vadat, meg-megállunk, szimatoljuk a levegőt. Az erdő édes eső utáni illatába állatok szaga vegyül. A nap kisüt, fénykúpokat rajzol a tiszta levegőbe, a lombok mintha zöld csipkéből lennének, s közéjük a nap csillogást sző. Enyhe szél játszik a levelekkel, a fény és árnyék állandó játéka miatt minden forma képlékennyé válik. Gyönyörű minden, megrészegülünk a levegő fűszeres illatától. Ledobod a fegyvereket, a kezed a magasba emeled, így forogsz körbe, a napsugarak táncolnak a hajadon, a bőrödön, a forró ruha ellenére is elcsábít az alakod, mosolyogsz, a szemed csábosan szikrázik. Én is ledobom a cuccaim, teleszívom a mellkasom, mely megtelik vadító illatokkal, köztük buja tested hívogató illata. Megfeledkezünk mindenről, eltűnik számunkra a külvilág, csak a fény és árnyék tánca marad, Te és én és a forróság. Lassan lépkedek feléd, a fejed hátraveted, karjaid kinyújtod oldalra, lassan forogsz, minden fordulatnál rám villantod a tekinteted, hangosan kacagsz, s elhátrálsz előlem, egyre messzebb s én utánad. Incselkedsz velem…
Most hirtelen gyorsabb léptekkel indulok feléd, ám hirtelen megállok. Te is megtorpansz, a levegőbe szimatolunk. A szél megfordult, s furcsa szagot hoz, a halál szagát. Leguggolok, kezem a fegyvereket keresi, de csak az avart markolom. Lassan, guggolva megfordulok, lefelé intek neked, lekuporodsz. Szemed összeszűkül, ide-oda villan, keresi az ellenfelet. Halkan felállok, magamhoz intelek, megfogom a kezed, s meggörnyedve a felszerelésünk felé lopakodunk. Már csak tíz méter, oldalazva haladunk a fegyverek felé, ám ahogy spirál alakban közeledünk, a távolabbi fa mögül előtűnik egy kardfogú tigris sziluettje. Ránk morog, vicsorít, meghiúsult a lesből támadás. Izmai feszülnek, szaga erőteljesen árad, felborzolja az idegeinket, elönt az adrenalin, érzem a kezed megszorítja az enyémet. Nincs más lehetőség. Hirtelen sarkon fordulunk, futásnak eredünk. A fák között rohanunk, szívünk erősen kalapál, szinte halljuk egymás mellkasában, a kezünk még mindig szorosan összefonódva, így cikázunk a törzseket kerülgetve, egy-egy kidőlt fát vagy vastagabb ágat átugorva. A tigris kitartóan fújtat mögöttünk, tartja az iramot. Hajunk csapkod a szélben, az iram állandósul, vad futás az életért. Össze-összenézünk, egy-egy kisebb cserje mellett elrohanva erőteljesen az ágaiba kapaszkodunk, rohanás közben előre csapjuk a hajlékony de erős gallyakat, melyek hátracsapódva a tigris pofájába vágnak. Hangosakat horkant, lassul, le-leszakad, de még mindig jól bírja. Víz szagát érezzük, lassan már a gyenge robajt is hallani. Igen! A vízesés, egy jó esély. Egymásra nézünk, rohanás közben is elmosolyodunk, nyert ügyünk van. Hirtelen irányt váltunk, a víz felé, kardfogú barátunk kitartóan követ, sőt, mintha közeledne, talán érzi, hogy már nincs sok esélye. Már csak néhány méter, már elővillan a fák közül a vízpermetből szőtt felhő, mely körüllengi a nyolcméter mély katlant, ahová lezúdul a víz. Újból összenézünk, még egy cinkos kacsintásra is futja. Hirtelen elfogynak a fák, elfogy a talaj, elrugaszkodunk, bele a párába, testünk a levegőnek feszül, még mindig fogjuk egymás kezét, egy örökkévalóság, míg vizet érünk, fejjel merülünk a kristálytiszta kékségbe, rémült halak közé. Néhány méterre zuhog a kis tóba a vízesés, fehér buborékfelhőket fúj a víz alá, melyek lustán szállnak felfelé. Arra biccentek a fejemmel, bólintasz, a víz alatt maradva beúszunk a zuhatag alá, s nagyot harapva a levegőből a felszínre bukkanunk. Egymásra nevetünk, a tüdőnk sajog. Ez egy kicsi, száraz sziklapárkány a vízesés alatt, épp kényelmesen elférünk rajta. Kipillantunk a vízfüggöny mögül. A tigris ott áll a szikla szélén, amelyről elrugaszkodtunk, s értetlenül forgatja a fejét, minket keres. Még egy perc és feladja, csatát vesztetten elkullog. A földre fekszünk, kitör belőlunk az önkéntelen nevetés, egyre kacagunk. Az adrenalin teljesen kiélezte az érzékeinket, egyre többet nézünk egymás szemébe, ismét kigyúl a tűz, jobban felszítva mint a támadás előtt. Hirtelen felugrok, leguggolok, vadul a szemedbe nézek, kezem a földet kaparja, torokhangon morogni kezdek, vicsorítok. Nagyot kacagsz, hátraveted a fejed, s én ebben a pillanatban ugrom. Előtted érek földet, átkarollak, és az ugrás lendületét továbbengedve lágyan de erőteljesen hanyatt döntelek, majd a nyakadba harapok. Felsikkantasz, oldalra löksz, játékosan a mellkasomra csapsz, fölém hajolsz. A tarkódra kulcsolom az egyik kezem, magamhoz húzlak és vadul szájon csókollak. Te még vadabbul csókolsz vissza, felülünk, egy pillanatra sem hagyjuk abba, egymás száját harapdáljuk, közben megszabadulunk minden ruhánktól. Hanyatt dőlök, Te a jobb oldalamhoz simulsz, balodon a vízesésen át be-becsillan a napfény. Jobb lábad a combomra fekteted, hevesen csókolsz, már sóhajtozol. Jobb kezem átkúszik a támaszkodó bal karod alatt és a fenekedbe markol, selymes bundával borított vénusz-dombodat erősen a combomhoz préselem, hogy felszakad belőled egy kéjes nyögés. Bal kezem a melleiden kalandozik, lágyan meg-megszorítom őket, fokozva a vágyadat. Jobb kezed a farkamra vándorol, néhány simítás és máris készen áll. Most felemelkedsz, fölém térdelsz, mélyen a szemedbe nézek, ajkaid remegnek a tűztől. Rám fekszel, ismét vadul csókolózunk, közben mindkét kezem a fenekeden játszik, ujjaim néha a hüvelyedhez tévednek, érzem a nedvességet amely már elborította a szeméremajkakat, a combjaid belső hajlatát. Most megint felemelkedsz, jobbod a falosszom markolja, én is a bal könyökömre támaszkodom, jobb kezem hátulról a fenekedre simul, ujjaim széthúzzák a szeméremajkaid, Te pedig beilleszted a szerszámomat. Lassan elengeded, ráereszkedsz, a kéj hátraveti a fejed. Én is visszadőlök, engedem, hogy a szerszámom a lehető legmélyebbre hatoljon. Egyenes derékkal, kihúzott háttal ülsz rajtam, hullámokban tör rád a gyönyör, ütemesen mozogsz előre-hátra, kezeid a magasba emeled, ahogy a csípőd mozog a csiklód erőteljesen hozzám dörzsölöd, már én is csupa lucskos vagyok tőled, és egyre áramlik belőled az édes nedű, hogy még síkosabbá tegye a gyönyörhöz vezető utadat. Egyre vadabbul mozogsz, felnyúlok és a melleidet kezdem erőteljesen masszírozni, a bimbóiddal játszom, közben a pöcsöm jobban és jobban feszül a hüvelyedben, Te még gyorsabban mozogsz, minden mozdulatnál sikkantasz egyet. Közel a kéj tetőpontja, bal kezem a melleden, jobbommal lecsusszan, erőteljesen a combodba markolok, hüvelykujjam a vénusz-dombodat símogatja, ekkor robbansz, egy hangos nyögéssel szakad ki belőled az élvezés, olyan vadul dörgölöd hozzám a puncid, hogy már fáj, miközben én is elélvezek, egyszerre lüktetünk, minden rándulással nagyot marnak belénk a gyönyör karmai. Hátradőlsz, a karjaidra támaszkodol, a tested ívbe feszül. Szerszámommal érzem az utolsó lüktertéseket a hüvelyedben, kezem a tested járja, míg az utolsó halk nyögés is elhagyja ajkaid. Előre dőlsz, rám fekszel, addig csókolózunk, amíg a vízen át betűző nap álomba ringatja fáradt testünket…
Minden veszélyes pillanatnak így kéne véget érnie.



⬇️ Lazulj egy kis xxx videóra ⬇️



error: ...