Beindult a tanév, és én már több hete nem láttam a barátnőmet. Kíváncsi voltam, mi lehet vele, aztán egyszer hazafelé a gimiből megcéloztam a lakásukat. Becsöngettem hozzá. Kis motoszkálás után az öccse nyitott ajtót.
– Szia! – köszöntem.
– Helló!
– Eni itthon van? – kérdeztem feleslegesen, mert már kidugta a fejét a szobájából.
– Szia Márti! – üdvözölt.
– Itt várjak, vagy bemehetek végre? – kérdeztem epésen Istvántól, aki szinte elállta az ajtót.
– Persze, gyere csak – hallottam Enikő hangját.
– Rosszkor jöttem? – kérdeztem, és közben beljebb nyomultam.
– Ne hülyéskedj, csak éppen olvastunk – próbált megnyugtatni Enikő, de éreztem, hogy valami vibrál a levegőben. István a szobaajtóban állt.
– Olvasópróba volt? – kérdeztem, mert láttam, hogy Enikő párnákat és mindenféle ruhákat rakosgat közben a szobájában. – Mi a darab címe?
– Gyere egy pillanatra!
Húzott át Eni a kisszobába titokzatosan. – Hülyéskedünk az öcsémmel. Találtunk egy könyvet a nappaliban, és felolvasunk belőle részleteket egymásnak – suttogta.
– De miért kell suttogni? – kérdeztem én is suttogva.
– Várj! Ismered? – kérdezte, és előhúzott egy vastag könyvet a háta mögül.
– Fritz Kahn: A szerelem iskolája – betűztem a címét. – Mi a retek? Ez egy ősrégi könyv! Akkor nektek most tulajdonképpen órátok volt? – vigyorogtam.
– Hát éppen ez az! – nevette el magát. – A múltkor anyu megjegyezte, hogy ebből tanulták apámmal a szexet. Az iskolai felvilágosításról beszéltem neki, és akkor jutott eszébe ez a könyv. Az öcsémmel megbeszéltük, hogy délutánonként, amíg az ősök gályáznak, áttanulmányozzuk. Még van három óránk, és most … szóval … érted?
– Szóval tényleg rosszkor jöttem?
– Hááát … Figyelj, beszállhatsz te is. Megkérdezem Istit.
– Kiment, pusmogtak egy darabig, én meg belelapoztam. Ilyeneket olvastam: “Nem baj, ha pattan a gomb, ha szakad a alsónemű!”, meg “a férfi pénisze, mint a szerelem zászlórúdja…”. Úristen, milyen ásatag dumák!
– OK! – jelent meg Enikő az ajtóban az öccsével. – Elmondjam a játékszabályt?
– Ühüm!
– Mindenki kiválaszt magának valami szexi göncöt, és körbe ülünk. Felváltva olvasunk. Nézhetjük közben a másikat, de nem érhetünk egymáshoz.
Most láttam csak, hogy Enikőn a múltkori átlátszó alsónemű van, és valami klepetus. Az öccse magára dobott egy fürdőköpenyt, alatta egy jó szabású fehér alsó volt.
– Mi zuhanyoztunk, de erre most nincs idő. Válassz magadnak valamit! – mondta Enikő, és átterelte Istvánt a szobájába, miközben kibújtam a ruhámból. “Még szerencse, hogy napoztam a Balatonon” – gondoltam magamban, amíg a barnára sült combomon felhúztam egy csipke bugyit, és a nyakamba vettem a mamája egyik hosszú, könnyű sálszerűségét.
– Gyere, kösd meg légszi! – kiáltottam át Enikőnek, aki összecsapta a kezét, miután szemügyre vett.
– Hű, ez baromi jó lesz! – lelkendezett. A sálat melltartónak használtam keresztben. Megkötötte hátul a lapockám alatt, és szemügyre vettem magam a tükörben. Egy kicsit felhúztam, hogy eltakarja a mellbimbómat, de így meg alul látszott ki egy csík a cicimből.
– Nem baj, így még szexibb! – mondta Eni. – Öcsi el fog élvezni! A francba, hogy ez nekem nem jutott eszembe!… – Átvonultunk Istvánhoz, aki majd felfalt a pillantásával.
– Miért nem tudtál hamarabb jönni! – sóhajtotta, és megigazította a fütykösét a feszülő nadrágban.
– És én nem tetszem? – csinált Eni egy piruettet.
– Te vagy a legszebb nővér a világon! – nyúlt István a nővére melle után.
– Megbeszéltük! – fenyegette meg Enikő ujjával az öccsét. – Gyere! – intett nekem. – Még csak az előjátéknál tartottunk – mondta mosolyogva, és odaadta Istvánnak a könyvet.
– Ez nem ér! Olvasson a későn jövő!
Engedelmesen elkezdtem a fejezetet, amit Enikő megmutatott. Az előjátékok típusairól volt benne szó, eléggé avítt, kispolgári stílusban. A kézzel történő izgatásnál felpillantottam, és láttam, hogy a két testvér egymást bámulja. Eni feltette egyik lábát a széke karfájára, és kezével a mellét masszírozta. Istváné eltűnt az alsógatyájában. Egy hatalmas dudort lehetett csak látni szétnyíló köpenye hasadékában. Én is a mellbimbóm simogattam, miközben Enikő bugyiját fixíroztam, ahol csak egy kis pamacs sötétlett a puncija tetején. Gyönyörű volt a nunija rése a bugyin keresztül. Ha megálltam egy pillanatra, mindketten rám néztek.
– Meddig kell olvasni? – kérdeztem egy idő után.
– Elég lesz – jelentette ki Enikő, és átvette a könyvet. Rákezdett, és széthúzta egy picit a mellén a köntöst, hogy lehessen látni a meredező mellbimbóját. Mindkét lábát felhúzta, és a bugyiján játszott a keze. Én is terpeszbe ültem, hogy beférjen a kezem az átnedvesedett bugyimba, és odaadóan figyeltem István markát.
– Lehet közben disznókat mondani? – kérdezte István, ahogy meglátta, hogy a csiklómon körözök.
– Éhes makk disznókat álmodik? – vihorásztam.
– Mi az, hogy? – rikkantotta Enikő. – Áll már a bránered? – kérdezte az öccsére nézve.
Kuncogni kezdtem, de elhallgattam, mikor István kibújtatta a dákóját a nadrágjából, hogy bebizonyítsa, jól megtanulta a leckét.
– Nem fogom kibírni, ha így masztizol, és közben remegnek a cickóid – mondta, és jelentőségteljesen a szemembe nézett.
– Az az igazság, hogy már tiszta lucsok vagyok. Látjátok? – kérdeztem, és felhúztam a nedvességtől átlátszó bugyit a csípőmre.
– Levehetem? – Enikő válasz helyett magasba emelte a lábát, és elkezdte lehúzni a naciját. Isti lecsúszott a székben.
– Ne csináljátok lányok! Kimenjek, ha élveznem kell? – közben alig tudta levenni a szemét a bugyiból kiszabaduló, az izgatottságtól libabőrös vágatomról.
– Na neeee! Látni akarjuk! Ugye Márti?
– Csináljuk együtt, mert már … én se bírom sokáig – lihegtem sóhajtva, miközben a mellbimbóimon köröztem a könnyű anyagon keresztül – Ugye milyen szép Enikő popsija? – kérdeztem, szemtelenül izgatva az öccsét.
– Látjuk … a lukacskádat… a hátsót is – nézett a nővérére István.
– És tetszik? – tárta ki magát nekünk mindkét kezével.
– De szépek vagytok! … Már nem bírom sokáig… – nyöszörgött István.
– Nekünk meg a hosszú dákód tetszik – mondta Eni, az öccse markát figyelve, aztán rám pillantott kipirulva.
Úgy éreztem, mintha az ő keze simogatná a lucskos csiklóm.
– Moooost! – nyögött fel az öccse, és a hasára fröccsent a spermája … kétszer … háromszor, majd az utolsó is lassan lecsöppent a combjára.
– Isteni veletek élvezni! – rázkódtam meg én is.
– Én már mindkettőtökön elmentem egyszer – mondta piros arccal Enikő.
– Tényleg, annyira gyönyörűek a melleid! Megmutatod őket? – Együtt masztiztunk, de elpirultam, amikor előugrottak a sálból a ruganyos félgömbök. Úgy ágaskodtak a mellbimbóim, hogy Enikő nem bírta ki, felállt, és elindult felém.
– Kivételesen – jegyezte meg, majd odahajolt a szájával. Felkínáltam neki, és közben segélykérően Istire néztem.
Mellém állt, és egy hatalmasat smároltunk. Majd befeküdt szétnyitott lábaim közé, és most nem volt szívem nemet mondani, ráadásul nagyon hiányzott már valami a nunámból. Hallottam, ahogy István lefetyeli a megduzzadt, érzékeny csiklóm, én meg közben Eni melleit kerestem. István felnézett, és a látványtól elkezdte cirógatni az újra megkeményedő dárdáját. A nővérével már egymás pinusában jártunk csókolózás közben. Isti akkor élvezett el újra, mikor hosszú idő után lerogytunk a szőnyegre. Fölénk térdelt, és mindkettőnknek juttatott a nedveiből. Bedörzsöltük vele a mellünket, aztán pihegtünk egy picit egymáson. Enikő az órájára nézett, és együtt vettük be rohammal a fürdőt.